Az elmúlt két hónapban több közvélemény-kutatási kérdést is rendeltünk*, amely a kormányközeli strómanok és oligarchák gazdagodását és annak társadalmi megítélését vizsgálja.
A három, egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdés alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a magyar társadalom többsége elutasító a kormányhoz köthető gazdasági elit felhalmozásaival szemben. Bár a kérdések megfogalmazása árnyaltan változott az augusztusi és az októberi mérés között, a végeredmény ugyanabba az irányba mutat: a közvélemény nagy többsége nem tartja helyesnek, hogy a közbeszerzések révén egy szűk, kormányközeli kör jelentősen meggazdagodott, és a döntő többség elszámoltatást, vagyonosodási vizsgálatot is szükségesnek látna.
Az augusztus végén feltett első kérdés („Az Orbán-kormány alatt néhány vállalkozó jelentősen meggazdagodott, nem kis részben a közbeszerzéseknek köszönhetően. Ön ezt helyesnek gondolja?”) már önmagában is markáns elutasítást mutatott: tízből csaknem heten (69%) helytelenítették a jelenséget, és mindössze 12 százalék tartotta helyesnek. Ezzel párhuzamosan a „nem tudom” válaszadók aránya viszonylag magas, 19 százalék volt – ez a téma érzékenységét, politikai töltetét jelzi, de még így is egyértelmű többségi elutasítás rajzolódott ki.
A második augusztusi kérdés már cselekvést is társított a véleményhez: „Ön szükségesnek tart-e vagyonosodási vizsgálatot az esetükben?” Itt a társadalmi konszenzus még erősebb lett: 72 százalék igennel válaszolt, mindössze 11 százalék mondott nemet, és 17 százalék nem tudott állást foglalni. Ez a különbség arra mutat rá, hogy a morális elutasításnál még szélesebb az aktív beavatkozás iránti igény – sokan azok közül is vizsgálatot sürgetnek, akik egyébként nem szívesen minősítenék a helyzetet „helyesnek” vagy „helytelennek”. Más szóval, a „vagyonosodási vizsgálat” kifejezés már nem pusztán erkölcsi ítéletet, hanem konkrét igazságtételi elvárást hív elő, ami a közéleti felelősségvállalás iránti vágyat is kifejezi.
Az október eleji mérésben a kérdés megfogalmazása finomodott, és már két értelmezési keretet is adott: „Egyesek szerint helyes, hogy a kormány a nemzeti tőkésosztályt erősíti. Mások szerint helytelen, hogy a kormány saját emberei gazdagodnak meg ilyen mértékben.” Ezzel a kérdés már nem egyoldalú megítélést várt, hanem a két narratíva közötti választást. Az eredmény viszont szinte változatlan: 62 százalék inkább a második állítással, azaz a kritikus megközelítéssel értett egyet, és mindössze 14 százalék támogatta a kormányérvelést a „nemzeti tőkésosztály” építésének helyességéről. A bizonytalanok aránya 24 százalékra nőtt, ami arra utal, hogy ha a kérdés a kormány saját nyelvezetét is tartalmazza, akkor többen válnak óvatosabbá vagy kiváróvá – de ez nem jelenti, hogy a kritikusok aránya csökkenne, csupán a politikailag semlegesebbek nehezebben azonosulnak bármelyik retorikai kerettel.
Az adatok részletes bontásából az is látszik, hogy a jelenség nem csak a politikailag aktív, ellenzéki vagy magasabban iskolázott csoportokat zavarja. A vagyonosodási vizsgálatot például a diplomások 77 százaléka, de az alapfokú végzettségűek 68 százaléka is támogatja. A fővárosban a támogatottság 85 százalék, de még a falvakban is 71 százalék. Ez azt jelzi, hogy a korrupcióval és igazságtalansággal kapcsolatos érzékenység nem kizárólag elit- vagy városi ügy, hanem széles körű társadalmi elvárás.
A politikai preferenciák szerinti különbségek ugyanakkor jól mutatják a pártlojalitás korlátait. Míg a Fidesz-szavazók 41 százaléka is szükségesnek tartja a vizsgálatot, és csak 33 százalék utasítja el, addig a Tisza Párt és az ellenzéki szavazók körében a vizsgálatpárti arány 90 százalék fölötti. Ez azt jelenti, hogy a kormányzati korrupció gyanúja még a saját bázisban is repedéseket okoz, a lojalitás nem teljesen véd meg a kritikától. A bizonytalan szavazók 63 százalékos vizsgálatpártisága és 65 százalékos elutasítása a „nemzeti tőkésosztály” narratívával szemben pedig azt jelzi, hogy a kormányellenes attitűd már a politikailag passzív rétegekben is jelen van.
Demográfiai bontásban a fiatalabb korosztályok a legkritikusabbak: a 18–39 évesek körében 80 százalék fölött van a vizsgálatot támogatók aránya, és a közbeszerzéses gazdagodást is döntően elutasítják. A legidősebbek körében némileg kisebb az elutasítás, de még itt is többségi (58–64%). A nők körében több a „nem tudom” válasz, de az elutasítási arány náluk is magas. Mindez arra utal, hogy a fiatalabb generációkban erősebben él az igazságérzet és a politikai elszámoltathatóság igénye, míg az idősebbek óvatosabban vagy fásultabban viszonyulnak ehhez a témához.
A kérdés változása tehát nem hozott érdemi elmozdulást az alapállásban, viszont jól érzékelteti, hogy milyen nyelvi keretek aktiválnak vagy tompítanak reakciókat. A „vagyonosodási vizsgálat” kifejezés konkrét cselekvést, igazságkeresést hív elő, míg a „nemzeti tőkésosztály erősítése” ideológiai védekezésként jelenik meg, ami néhány válaszadót bizonytalanságba tol, de a társadalmi ítéletet nem fordítja meg.
Összességében a három kérdés együtt kirajzolja, hogy a kormányhoz kötődő gazdagodások a magyar közvélemény egyik legszélesebb körűen elutasított jelenségei közé tartoznak, és az ebből fakadó elszámoltatási igény politikai hovatartozástól, nemtől, lakóhelytől és iskolázottságtól függetlenül jelen van a társadalomban.
A közvélemény-kutatásunk is bebizonyítja, hogy nincs több idő a félre nézésre, nincs több idő a közömbösségre. Nevén kell nevezni a felelősőket. Mi megtesszük. Elindult a legújabb honlapunk, az ahang.hu/lopnak, ahol megmutatjuk az elmúlt 15 év felelőseit, azokat, akik ellopták a jövőnket, ellopták az országunk jövőjét.
*A közvélemény-kutatást az aHang megrendelésére a 21 Kutatóközpont végezte el. A hibrid adatfelvétel 2025 augusztus 27. és 31. között, valamint 2025. okt 4. és 10. között zajlott, ezer fő megkérdezésével. A válaszadók SMS-üzenetben kapták meg az online kérdőívhez vezető linket. A 65 év feletti válaszadók preferenciáját telefonos módszerrel kérdezték le a kutatók. A 21 Kutatóközpont ugyanezt a módszert használta az EP-választási méréséhez is. A teljes minta súlyozása a KSH 2022-es népszámlálási adatai szerint történt, lakóhely, nem, kor, iskolai végzettség szerint. A minta reprezentatív a teljes lakosságra nézve, a mintában kapott értékek +/- 3 százalékponttal térnek el attól, amit a teljes lakosság megkérdezése esetén kaptak volna. A részsokaságok vizsgálata során azonban a hibahatár ennél valamivel nagyobb is lehet.
